Már szinte minden műsorközi ajánlóban láthatunk bejátszásokat az új valóságshow casting-járól. Tényleg itt tartunk? Már a legelső magyar valóságshow-ban sem voltak különösebben értelmes emberek, de a színvonal egyre rémesebbé vált az idő múlásával. Tényleg ilyen a valóság? Ennyi emberi roncs van hazánkban, akik mutogatni kívánják lelki és értelmi szegénységüket, meg persze a testüket (jó pénzért)? De ha még van is (hát nem bánom, legyen), hogyan lehetséges az, hogy a valóságshow nézettsége olyan méreteket ölt, hogy még mindig (a sokadik rész után is) megéri műsoron tartani? Nem tudom elhinni, hogy átlagos intelligenciával és ízléssel lehet ezt a fajta műsort élvezni, komolyan venni, szavazni a szereplők bennmaradására/bekerülésére/kikerülésésre/stb.

Ez jutott nekünk? A semmitmondó reggeli műsorok, ahol kérdeznek a műsorvezetők, de a válasz már nem érdekli őket? A valóságshow-k, ahol kiélhetjük kukkoló énünket, a tehetségkutatók, ahol az egyéniség már semmit sem számít, csak lehessen röhögni a bénákon? Ez a magyar televíziózás? Csoda talán, hogy az emberek egyre kevésbé néznek TV-t, inkább filmeket, sorozatokat töltenek le a netről, és a TV-ben már csak a híradót nézik meg (ami persze szándékosan egyre horrorisztikusabb, és persze ahonnan sosem hiányozhatnak a bulvár "hírek").

Nézzük inkább a szórakoztató műsorokat, ahol a megélhetési celebek egymásnak vacsorát főznek, és a semmitmondó beszélgetéseik talán még érdektelenebbek, mint Hajdú Péter műsora? Ha bekapcsolom a szennyládát, lehet benne akármikor olyan műsort találni, amit érdemes nézni? Csak a filmeket nézi mindenki?
A reklámok egyre növekvő gátlástalanságáról inkább nem is beszélek. Vacsora közben nem lehet a TV-t bekapcsolva tartani, mert az egyik vért köp (meg a fogát is), a másik menstruál, a harmadik felpuffad, a negyedik a prosztatájáról mesél. Ki gondolta volna, hogy az ázsiai büdöset szaró kisfiút még bájosnak fogjuk tartani ezekhez képest.

Mi lesz az új út? Merre kell elindulni, hogy minőségi műsorokat nézhessünk? Fizetni kell majd érte, mint az HBO esetében, vagy eljutunk arra a szintre, hogy az ízléstelen műsorok ellen összefog a társadalom, és együtt elérjük azok eltüntetését? Bármi is legyen a megoldás, érdeklődöm.

Én már (szinte) tapasztalt nyaraló vagyok. Bár nyaralni nem nagyon járok, de van a páromnak van egy konkrét listája a bepakolandó dolgokról, amit mindig felolvas nekem. Így sosem felejtek otthon semmit fontosat. Azonban erről a listáról egyetlen dolog hiányzik: a fogkefe. Amikor a nyaralás első napján kiderül, hogy nincs nálam fogkefe, gyorsan veszek egy legolcsóbbat a boltban. Aztán jól megjegyzem, hogy ezt is fel kell venni a listára. Persze elfelejtem. Hazaérve a fogkefét jól elteszem, hogy következő alkalommal meglegyen. Persze ezt is elfelejtem...

A legutóbbi kirándulás során során, amikor szintén nem vittem fogkefét, jutott eszembe egy rendkívüli ötlet. Mindig elfelejtek fogkefét vinni, miközben a fogkefék csak gyűlnek otthon. Egyre cikibb, hogy újra és újra ebbe a helyzetbe kerülök. De végre megoldottam a problémát.

Így lettem fogkefegyűjtő.

Már a vége felé tart az új évad X-faktor, de már el is kezdték toborozni a versenyzőket a Csillag születik-be. Ez kell a magyarnak, az egymást érő tehetségkutatók. A kereskedelmi csatornák miért nem ismerik a hatásszünet kifejezést? Ha egyszer valakinek tetszett egy "saját készítésű" sorozat/valóságshow/tehetségkutató, akkor annak mennie kell ész nélkül folyamatosan, amíg el nem éri azt a nézettségi mélypontot, amíg már veszteségessé nem válik, és kidobják a szemétbe.

Mi lehet az ilyen felfedezettek sorsa? Feltételezhetjük, hogy a tehetségkutató már önmagában nyereséges (egyébként miért csinálnák?). Így a reklámok, szavazatok eltartják az egész showt fenntartását, a jogdíjakat, és a szereplők gázsiját. Emellett persze komoly nyereséget is kell termelni. Ezek óriási pénzek lehetnek. A győztest majd megstylist-olják, felépítik az imázst, megírják neki a dalszöveget, a zenét, és így futtatják, lemezt készítenek vele, stb. Gondolhatjuk, hogy ez szintén sok pénz, így a lemezeladásból befolyó pénz nagy része valószínűleg nem a felfedezetté lesz, hanem a csatornáé, produkciós irodáé. Kiadnak egy vagy két lemezt, turnéznak egy évig, és a frissen született csillagot szépen a szemétre dobjuk. Ennyi.

Mégis létezik a tehetségkutatók között egy olyan, amely minden szintet alulmúl. Ez pedig az X-faktor. A tehetségtelen bájolgásból, minimális szókincsből élő műsorvezetőkről inkább nem mondanék semmit. Egymás szisztematikus körbeszopkodása megy, erre ki kíváncsi? Ők csak "rövidek kis szünet"-ek a "nagyon-nagyon fontos" műsorban. A zsűri viszont vérlázító. Geszti Péter már régi öregnek számít az X-faktor életében. Van aki kedveli, van aki nem, de kétségtelen, hogy zeneileg letett valamit az asztalra. Nem is vele van a baj igazából. (Személye azonban számomra igencsak taszító, de mindig is az volt.) A gond a többiekkel van. Ott van Alföldi Róbert, akinek kétes hírű munkássága messze földre híres. Elvileg ő lenne a mentorok között a megmondóember, ennek ellenére nem sok vizet zavar. Korábban megismert stílusához híven a leginkább polgárpukkasztó produkciókat támogatja. Szikora felvette a jóságos, de szélütéses nagybácsi stílusát, akinek fél évig tart egy mondat végignyöszörgése. Ezt persze a többi dementor és a semmitmondók nem várnak ki, így folyton félbe szakítják a gondolatait. Nos akkor térjünk rá a négyesfogat legrémesebb tagjára, Tóth Gabira. Ez a nő (énekhangját természetesen elismerem, de) olyan rémesen buta, hogy arra szavak sincsenek. Egy normális gondolata nincs, számára az egyediség kevésbé olyan fontos, mint a kurvás színpadi mozgás, ruhák és egyéb showelemek.

Ez utóbbi egyébként az egész műsorra igaz. A showelemek, a rövid, kivágott ruhák, a lehetetlenségig levetkőztetett táncosok sokkal érdekesebbek, mint az egyedi, autonóm produkció. Már nem is próbálják meg elhitetni azt, hogy a minőség számít bárhol is. A lényeg, hogy a legnagyobb legyen a nézettség, és a közönség kiválassza azt az énekest, amelyiknek hajlandó megvásárolni egy-két lemezét. Essünk túl az egészen, jöjjön a pénz, és menjen a műsor. És lehetőleg hassunk a néző lelkére. Szeressük meg a rossz életű, iskolázatlan expornóst, és asszisztáljunk hozzá, ahogyan felemelkedni, és amikor meguntuk, még mélyebbre süllyed.

Én ugyan csak az első és a tegnapi részt láttam, de ez is éppen elég volt. A legnagyobb különbség eközött és a Csillag születik között az volt (azon túl, hogy az utóbbiban komolyabban volt véve a minőség), hogy a Csillag születikben a zsűri (még Puzsér is) csak és kizárólag a produkciót kritizálta, míg az X-faktor az egyént. Zárógondolatként álljon itt Tóth Gabitól egy idézet: "Olyan vagy, mint egy beteg kecske". Egyébként az ostoba nő alpári beszólására készített paródiavideót a youtube-ról az RTL-klub eltávolíttatta.

Minél többet vaterázok, annál inkább megfogalmazódik bennem, hogy mindent futárszolgálattat küldjek és küldessek. Egyre több a rossz tapasztalatom a Magyar Királyi Postával. Ellopott termékek, hibás kézbesítések, lusta, munkájukat el nem látó alkalmazottak. Az alábbiak a saját tapasztalataim, nem célom, hogy lejárassam a postát jobban, mint ezt az alkalmazottai teszik.

Intelmeim:
- Ha levelet küldesz, az többnyire okés. Ha buborékos borítékban küldenél bármit, akkor ajánlva, különben a postán kibontják, és ha érdekes dolgok vannak benne, nem kapod meg. Néha a buborékos boríték sem elég garancia. Egy dvd-t küldtem így, de a tok ronggyá törve érkezett meg.
- Ha csomagot küldesz, jól csomagold be, különben visszajön, mint "Nem megfelelő csomagolás", és ugrott a pénzed.
- Egyszerre ne adj fel több csomagot, mert a postás összekeveri a csomagra ragasztandó címkéket, és mindegyik visszajön, mint "Hibás címzés". Jah, és a pénzed ugrott.
- Ha csomagot vársz, mindig kérd el a ragszámot, és érdeklődj rendszeresen. Ennek oka:
a) A csomagot (különösen ha nehéz) meg sem próbálják kézbesíteni, eleve csak az értesítés érkezik meg. Mert elvileg 'Nem tartózkodtál otthon', hiába vetted ki napot a fontos csomagodat várva. De azért van pofájuk ráírni az értesítésre, hogy telefonon kérhetsz újabb kézbesítést díjazás fejében.
b) Néha elfelejtik az értesítést bedobni, ekkor ha fix ideig nem jelentkezel a csomagért, visszaküldik a feladónak.
c) Előfordul, hogy az egyik 'Logisztikai központ' túlzsúfolt, azért napokig, hetekig (!) állnak ott a csomagok, melyek 'elvileg' már 1-2 nap alatt megérkeznének.
- Ha csomagot küldesz, mindig ajánlva, különben ellopják. Nekem egy ritka hangszóróm tűnt el, mert akkor még nem tudtam, hogy sima levélként nagy dobozt SOHA!
- Ha külföldről rendelsz, számíts rá, hogy vámot kell fizetni plusz áfát (ebben az országban is). Ha ilyenről van szó, akkor a Posta a nevedben intézkedik bő ezer forint díjazásért, melyet átvételkor kell kicsengetni. Persze ebben az árban nincs benne a kézbesítés, megint jön az értesítő, és mehetsz a csomagért. Konkrétan akkor kell áfát + vámot fizetni, ha az EU-n kívülről rendeled. 22 euró fölött áfát, 150 euró fölött vámot is kell fizetni.
- Ha budapesti vagy, akkor a csomagot nem a hozzád közel eső postán, hanem a Podmaniczky utcán, a raktárban tudod átvenni. Itt persze a tapasztalatom alapján rémes emberek dolgoznak, akik általában úgy beszélnek Veled, mint a kutyával. (A múltkor szerencsére kifogtam egy kedves ügyintézőt.)

A futárszolgálat problémái:
-Általában drágább.
-Legtöbbször csak munkanapon, munkaidőben érkezik a futár.

Megoldás: futárszolgálat, ugyanis, ha hozzászámolod, hogy mennyi időt töltesz el a csomagodat keresve, és beszorzod egy 500 forintos órabérrel, már jobban jöttél ki, mint a postával. Jah, és ők vigyáznak a cuccodra.

Ha már itt tartunk, akkor hadd említsem meg a legutóbbi sztorit. Újabban nem vaterázok. Átszoktam az eBay-re. Gyakran rendelek apróságokat Ázsiából. Néha ezek interneten is követhető és nyilvántartott csomagok. Ilyenkor alá kell írni. Érdekes módon ezeket mindet kézbesítették eddig. Ennek örülök, talán találni még rendes embert a postánál. Viszont az én postásom - mivel gyakran jön az aláírásomért, múltkor megjegyzéseket tett, hogy milyen gyakran kell neki felmásznia az 5. emeletre, meg hogy más lassan családtag. Még ilyet!

Ideje, hogy a posta felismerje, hogy a monopóliumát egyre inkább veszélyezteti az igény a minőségi szolgáltatásra. Persze állami cég lévén nem lesz alternatívája, így esély sem lesz arra, hogy javul a helyzet. Bezzeg ha Te vagy én lennénk olyan udvariasak a munkahelyen, mint egyik-másik postai alkalmazott, kereshetnénk is másik állást.

Azért mert pofátlanok. Nem kicsit! A motor még jár, az autó még lassul, de Töltős Dzsoni már kikapta a tanksapkát (másoknak ehhez kulcs is kell, neki nem). Mit tölthetek? Mennyit?
Mondom: köszönöm, megoldom.
Huszonpár éves vagyok, férfi, akinek kispolskija van. Lefordítom:
Huszonpár éves vagyok = csóró vagyok, ha a tankolásért adok neki 200 Ft-ot, az egy tank benzin árának 3%-a. Egy nagy autónál 1% alatt. (Ő meg fintorog, mert kevesli) Nos?
férfi = műszaki dolgokhoz konyító
kispolskim van = heti több órát töltök derékig a motorban (és olajban), hogy az autó hajlandó legyen menni.
Sikerülni fog a tankolás. Bár arra kíváncsi lennék, hogy mit tett volna Dzsoni az én helyemben akkor, amikor szétrohadt a beöntőkönyököm, és a tankolt benzin 20 %-a az autó alatt folyt ki. (hihi)
Már tankolok. Nem adja fel:
- A szélvédőt lemossam?
- Köszönöm, nem.
- A keréknyomást megnézzem?
- Nem.
Az ilyen miért engem szemel ki? Miért nem a lakkozott körmű hölgyeket, vagy az öltönyös urakat, akik bizony szívesen vennék a szolgálatait.
Nah, sikerül, bemegyek fizetni: második menet. Kasszás Rozi azonnal ott van.
- Adhatok mást?
- Nem köszönöm.
- A Sport szelet most akciós.
- Köszönöm nem kérek.
- Ilyen nagy melegben jól esik egy Sport szelet, és most akciós is!
- Akkor sem kérek.
- Üdítőt?
- Nem.

A gusztustalan tukmálás megy, de bezzeg ha számlát nem kértem, akkor sima nyugtát sem kapok. Ha már csokit nem veszek, legalább az adót megtartják? Most akkor mi van?

Az utolsó csepp:
- Segíthetek?
- Köszönöm, megoldom.
- (Orra alatt elmormolva) Gondoltam!

Tehát a tankolás esetén orrba-szájba van tukmálva a segítség, és ha nem kéred ezt (az egyébként adócsaló szolgáltatást, mert ugye számlát nem kapsz a 200 Ft-ról ... se), akkor megjegyzéseket kapsz. Mire emlékeztet ez minket? Igen, a tenyérből jósoló színes szoknyájú cigányasszonyokra. Itt tart a Shell. (ez persze egy konkrét töltőállmás, egy konkrét eset, így az esélye megvan annak, hogy máshol nem ez a helyzet. Lehet rosszabb is. :D )

Persze nem célom a negatív reklám keltés. Lehet (sőt biztos), hogy másnál bejön ez a marketingstratégia: inkább vásárol valamit, csak ne molesztálják. Nálam plusz ellenállást szül.

Kiegészítés: Azóta a kispolskim már az örök autópályákon pöfög. :(

Sokat gondolkoztam rajta, hogy elindítsam-e ezt a blogot, de mint jól látható az igen mellett döntöttem. Illetve több igen mellett is egyszerre. Korábban volt egy blogom a konkurenciánál, de elegem lett a várakozásból, a leállásokból, a tartalmak elveszéséből. Köszönöm freeblog, ennyi volt a közös munkánk.

Ez a blog (amit most olvasol kedves Érdeklődő) kevésbé lesz személyes, de sokkal inkább provokatív.

Emellett két "szakértői" blogot is üzemeltetek, egyiket töltőtoll, a másikat filmzene témában. Az idézőjel pedig azt jelenti, hogy nem értek profi szinten egyikhez sem, csak autodidakta módon képezem magam, utánaolvasok sok mindennek, így gondoltam, megosztom a nagyérdeművel a gondolataimat, hátha lesz, aki elolvassa és hasznosnak találja.

Az első pár bejegyzés szemezgetés lesz a régi blogból, de igyekszem hamar felvenni a fonalat.